A versenyzés nemesít
Nem rázta meg a nemzetközi sport sajtót - de még a hazait sem - a visszatérésem az idei Duna Maratonon. Csak engem. Annyira rázott, hogy megfájdult a fejem és verseny első 70 km-én csak szenvedtem. 4 év kihagyás után nem voltak nagy céljaim, de a halmozott hátrányos helyzetemnek köszönhetően a mezőny végén szenvedtem. Ha ott tudtam volna folytatni, ahol abba kellett hagynom, akkor mezőny első felében, ismerős arcok között tekertem volna. Mindegyik táv mezőnye egy más világ és reakciókból, beszólásokból azt is meg lehet állapítani, hogy a mezőny melyik felében vagyok.
Pilisszentlászló előtt, a lefelén beértem egy srácot. Ha én most valakinél gyorsabban vagyok egy rázós lejtőn, akkor annak komoly baja lehet. Esetleg jobban fáj a feje, mint nekem, vagy bukott és itt kezdte megérezni, hogy eltört valamije.
Hátulról már hallottam is tutit: Miért nem országútizik az ilyen!
- Miért nem DH-zol? Lefelé a szar is gurul!
De végül nem tettem fel a kérdést, nem mondtam ki a véleményemet. El is felejtettem volna az egészet, de megnézetem néhány fórum hozzászólást. Valaki azt panaszolta, hogy az emelkedőkön tartották fel, valakinek meg az volt a baja, hogy egyik lejtőn sem tudott a saját tempójában menni.
Ha meccselek valakivel, akkor az azért van, mert én is ugyanolyan nyomi vagyok, mint ő, csak éppen másban vagyok rosszabb. Igenis nyomi! A mezőny hátsó részén nem a montizás alfa hímjei mennek, hanem azok, akik valamit nagyon rosszul csináltak. Lehet ez egy rossz alvás, rossz
gumiválasztás, defekt, de lehet gyengeség és gyávaság is.
Pár éve beszélgettem a versenyzésről egy kollégámmal, aki megállapította, hogy ez az ego gyilkolása. Vitába szálltam vele, mert sok apró sikerélmény van egy versenyen, a győztesről pedig ne is beszéljünk... Végül kiegyeztünk abban, hogy az ego gyilkolása és építése egyben. Vagyis a versenysport az egészséges önértékelést segíti.
De úgy tapasztaltam, hogy nem segít mindenkin. Talán nem véletlenül hívták régebben elitnek a hosszú távot.
A blog támogatója: www.bekas-halas.hu
- Gabriel blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ehhez mit szólsz?
jegenye k, 2010-09-28 19:02
Ezek a sorok eléggé elszomorítóak. Sajnos vannak olyan versenyzők akik itt akarják kiélni elnyomott buta vágyaikat, álmaikat. De ehhez hasonló jelenségekkel a mostani egész zizegő élet tele van. Hisz ez nem más mint zizegés. -A zizegést, hogy értsd rohanás.- A sport arra való hogy megtanuljunk uralkodni magunkon. Az erősebbet tisztelni, a gyengébbet nem lenézni. Küzdeni is meg kell tanulni, úgy mint a tiszta versenyszellemet. Bízom abban, hogy az új generáció mindezeket magáévá tudja, akarja tenni, és a versenyzésben megtalálja az izgalmakat, örömöket. Egyszóval a versenyeken jól fogja érezni magát.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges